Szabó Magda

Szabó Magda regényeket olvasok. Van az úgy nálam, hogy egyszer csak kipattan a fejemből, hogy ettől és ettől az írótól vagy írónőtől még semmit sem olvastam életem eddigi 32 évében, és akkor addig megyek, amíg be nem szerzek egy-két regényt, novellát a kiszemelt embertől.
Nem véletlenül írtam, hogy embertől, bár olyan csupasznak tűnik, hogy nem magasztalom a személyt.
Számomra Szabó Magda Katalin utcája emberi volt, emberséges... szomorú. Nem sírtam, miközben egy-egy nehezebb részletet olvastam, inkább feszített csak belül, hogy ez nem kitaláció, nem egy zseniális agy szüleménye, fantazmagóriája, hanem valóság volt.

A Katalin utca három családjának mindennapjait írja le az írónő a zsidó üldözés, bújtatás oldaláról. Az igazi szenvedést a nem zsidó családok élték át a haláleset(ek) után. Egész életüket behálózta a múlt, a lelkiismeret furdalás, amelytől soha nem tudtak szabadulni.

Néhol nagyon figyelni kellett az időzónák váltakozása miatt, múlt-jelen-jövő kavargott a regényen belül, ráadásul az elbeszélők is fejezetenként változtak.
Kedvenc szereplőm Blanka volt, pedig azt hiszem én két lábbal a földön álló típus vagyok.

Most Az ajtót olvasom, ez a regény íródott inkább nekem :)