Kicsit aggodalmaskodtam, hogy Somának talán mégis sok lesz az egy órás előadás. De hiába volt a szorongás: Soma bevackolta magát az ölembe és meg se mukkant az előadás végéig. Na de akkor elszabadultak a könnyek. Ő még tovább szerette volna nézni Manócska és Mazsola történeteit, amit már kb. kismilliószor oda-vissza elolvastam neki, de úgy látszik nem unja, sőt.
Szóval már kiürült a színházterem, mi meg csak ültünk a székünkben, én kissé kétségbeesve, hogy hogyis megyünk így haza, Soma pedig hangosan brühühüzve, kipirosodva, és potyogtak a könnyei (na meg folyt az orra)...
Elindultunk, duruzsoltam a fülébe, de csak rosszabb lett. Hazáig sírt. (Na jó, mivel a szomszéd kerületben volt az előadás, ne higgyjétek, hogy órákig tartott ez a rosszkedv, 10 perc alatt otthon voltunk. )
Az én vélemény: Nagyon ajánlom mindenkinek. Legalább annyi felnőtt volt, mint gyerek az előadáson és mindenhonnan jöttek a nevetgélések. A díszlet ötletes volt, bár talán a kicsiknek nagyon fent volt a tökház és kicsit nyújtogatniuk kellett a nyakukat. Nekem csak a Mazsolát bábozó hangjával volt egy kis bajom. Talán lehetett volna egy kicsit sutább, malacosabb ill. gyengébb.
Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat és még szeretnénk ide ellátogatni más egyéb előadásokra is.
Értesítelek Titeket, ha hasonló érdemlegeset találunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd csak! De írhatsz a honfiv@freemail.hu-ra is!